A legnehezebb pont az úszásban akkor van, amikor 3 km-t tűztél ki magad elé, és még van 2,7 hátra. Ez egy 25 méteres medencében 120 hossz. Százhúsz hossz. Én ezt csak úgy tudom számolni, hogy minden levegővételnél (egy hossz 9 és 10 karcsapás, így levegővétel), elmondom a hátralévő hosszok számát. A célok ilyenkor a 100, 60, 40, és onnan minden tíz visszafelé. Az utolsó 20 már röpül.

Ez jutott eszembe annak kapcsán, hogy túl vagyok a felkészülésem első dokumentált hetén, még 21 van hátra. És ez sokkal gyorsabban el fog jönni, mint azt gondolnám. Megvallom őszintén, rosszabbra számítottam, hiszen hétből öt nap mozogtam valamit, így ha ezt a tendenciát tartani tudom, nem lehet baj.

Néhányan érdeklődtetek az étkezési szokásaimról, hogyan készülök. Megvallom, kevésbé vagyok tudományos. Reggelire igyekszem gabonapelyhet enni banánnal és joghurttal, de sajnos a krónikus reggeli időzavar - aminek oka természetesen mindig külső okokban keresendő, semmiképp sem a lustaságomban - sokszor arra késztet, hogy a Mester utcai Tina pékségben vegyek péksütiket, amelyek tésztáját egyébként a Megváltó a saját kezével gyúrta a Paradicsom bejárata melletti malomban őrölt lisztből, amit szűz lányok szorgos kezei hordtak oda. Az egyetlen főszabályom így hangzott: nem eszem sertéshúst. A jó szabály alapelvei megmaradnak, legfeljebb kiegészülnek. Így történt ez kedden is, így "nem eszem sertéshúst, csak ha felismerhetetlenné van darálva a lasagne-ben"-re; pénteken pedig "nem eszem sertéshúst, csak ha véletlenül pont ebédidőben akad dolgom a Nagyvárad téri hentesnél, ahol épp akkor van kész a tarja és a sült kolbász"-ra módosult. Remélem több módosítás már nem lesz a szabályokat illetően. Hát így.

Hétfő: sok év után elmentem spinningelni Ákossal, és ahhoz képest, hogy nagyon rég nem csináltam ilyet, igen jól ment. Bár kiizzadtam néhány litert, végig bírtam, a hegymeneteket megnyomtam. Utána még éreztem magamban annyi erőt, hogy hazaérve lementem futni, de 3 km után be kellett látnom, hogy ilyen bokával teljesen felesleges kockáztatni. Pedig ment volna a maraton is. Nyilván.

Kedd: a kedd egy hirtelen támadt munkahelyi kavalkád miatt sportmentessé lett nyilvánítva, pedig hónapok óta ez fix úszónap volt. Nem baj, jövő héttől visszatérünk.

Szerda: újra spinning, egyre jobb erőben. Ezt segítette, hogy az edző nagy rockrajongó volt, így a sok általam is ismert zene elvette a figyelmemet attól, hogy nekem most az ájulás szélén kéne lavíroznom. Itt megtudtuk azt is, hogy egy óra spinning alatt úgy 30-35 km-t tekerünk, így legalább van összehasonlítási alap.

Csütörtök: 3 km úszás, azaz 120 hossz. Az eredeti tervem 80 perc volt, amit viszont jócskán sikerült alul (azaz felül-) múlnom, 75 perc alatt végeztem. Ez 25 perces kilométereket jelent, tehát most 1 óra 40 perc alatt úsznám le az Ironmant, ha ez feszített víztükrű medencében lenne. Ez 40 perccel a szintidőn belül van, tehát alapnak feltétlen megteszi. Azt gondolom, hogy amit a nyílt víz energiában elvisz, azt az adrenalin és a versenyszellem visszahozza. A cél a 20 perces km lenne, de ez mellben szerintem elég erős túlzás lenne, szóval ha 1:30 alatt be tudom magam vonszolni a célba, mérhetetlenül büszke leszek.

Péntek: egy újabb munkahelyi megcsúszás miatt nem sikerült az eredeti tervem, ami egy barbár tréning nevű edzés meglátogatása lett volna, cserébe csináltam itthon 100 fekvőtámaszt, 100 felülést és 100 kitolást, tizes csoportokban. Ez nem lesz felírva a dicsőségfalamra, de már az is egy komoly előrelépés, hogy itthon képes voltam rávenni magam a mozgásra.

Szombat. a Bank Center Fitness fotósát innen is csókoltatom, jó munkát végzett. A fent lévő képeknél háromszor kisebb, egy spinning gépet tartalmazó konditermet csak azért nem hagytam ott, mert a kártyámmal egy nap csak egy helyre tudok bemenni. Így megvártam, amíg felszabadul, majd 1 óra 45 percet tekertem változó intenzitással és nehézségi fokon. Ez számításaim szerint úgy 50 km-nek felel meg, ami nem olyan rossz.

Vasárnap: az eredeti tervem egy nagyon laza úszás, szauna, lazítás volt, amit aztán a Nagykönyv alapján (Gábor, 13:01) a következőre módosítottam: "A vasárnap a szeretteidé, a kanapéé, a chilli con carne-é, a National Geographic-é és a Hariboé." Így enyhe gumicukor-túladagolásban és még enyhébb lelkiismeret-furdalástól szenvedve írom ezt a bejegyzést.

Összességében elmondható, hogy egy hét alatt úsztam 3 km-t, tekertem 120-at, ez közel sem annyi, mint amennyit júniusban 12 óra alatt kell. Két órát tekerni egy biciklin, ami nem megy sehova, elmondhatatlanul unalmas, ott még számolni sem lehet semmit, úszni legalább ennyivel jobb. Monoton, kemény felkészülés lesz, de megéri majd. Alig várom a jó időt, hogy a spinninget meg a sima szobabiciklizést felváltsa az igazi tekerés, a hegyek valódi meghódítása.

Addig is: ma este Django a moziban, holnaptól Spárta a termekben.

Hétfőn spinning, kedden úszás, szerdán spinning, csütörtökön erősítés, pénteken pihi, szombaton jóga, vasárnap kirándulás és/vagy úszás a jövő heti terv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.